Pusztai fajok a Halastavon

Hortobágy-Halastó, 2021. 

Az eddigi legalpáribb tviccsem

Naplás tó, 2021. január 20.


Madarászni veszélyes és fájdalmas, ne próbáljátok ki! Amúgy láttam egy kis sárszalonkát. Ennyi. Viszlát!

Na szóval kedden Taki talált egy kis saszit a Naplás tóból kivezető Szilas-pataknál, én meg másnap hajnalban Takival való konzultálás után elindultam a Napláshoz. Miután a kb. fél órát késő vonat elvitt Rákosligetre, biciklire pattantan és kiértem a befagyott tóhoz, amin éppen hokiztak. Így gyorsan konstatáltam, hogy hó, meg fagy van, de annyira azért nincs hideg. 

És akkor jöjjenek a nehezítő tényezők.
Először is haza kellett érnem német felelésig, amire nem árt, ha egy kicsit készülök, tehát nem volt végtelen időm. 
Második tényező, hogy a saszit legnagyobb eséllyel akkor lehetett megtalálni, ha az ember végigment gumicsizmában. 
Szóval ilyen nehézségekkel sétáltam be gumicsizmában a mínusz fokos patakba, és rögtön az elején láttam is átrepülni valami guvat szerűt, majd jött a harmadik tényező: hirtelen lejjebb merült a lábam az iszapban és a csizma tetején szépen, de annál gyorsabban elkezdett befolyni a víz. Uzsgyi, megpróbáltam kikecmeregni, de hát könnyű azt mondani, a másikon is beszökött a víz. Így gyorsan átvettem a csizmámat, levettem a zoknimat, majd ahol érdemesnek tartottam, ott bementem gumicsizmában a vízbe, és próbáltam nem beázni. Spoiler: nem sikerült. 
Ez így ment egy ideig, közben láttam egy szürke gémet, pár ökörszemet, meg nagy fakopáncsot, majd miután már nagyon indulnom kellett volna, még egyszer bemásztam a vízbe, és próbáltam a nádtorzsákon egyensúlyozva, a part mentén közlekedni. És akkor megláttam a madarat, amely éppen akkor eszegetett a patak partján, majd meglátott és behúzódott a nádba. Ergo elfagytak a lábujjaim, a csizmám az igyekezetben bokáig telt vízzel, de legalább a madarat láttam 5 másodpercig... Juppi...! De jó! Srácok, egyszóval ne madarásszatok! Nem éri meg!!! 

Na de akkor néhány szó a madárról. Szóval a kis sárszalonka a tajgán és a tundrán költ mocsarakban, nálunk mindössze ritka átvonuló és telelő faj. Leginkább mocsárréteken, leeresztett tavakon találkozhatunk vele, de télen akár patak- és csatornapartokon is feltűnhet. Táplálékát szondázással szerzi, szóval a hosszú, érzékeny csőrét bedugdossa az iszapba, és így találja meg a különböző puhatestűeket. 

Mindenesetre a hazaúttal sem volt különösebb baj, és bár nem értem haza, az Alsó-park tökéletes helyszín a német feleléshez. ;)

Köszönet a madárért Takinak, az időjárásnak meg azért, mert legalább az 5 fokot elérte!  

Egy sima, egy fordított

Naszály-Balaton-Velencei tó, 2021. január 9.

Szóval ez a folyamatos blogolás nem jött most sem össze. Mindenesetre, akkor most beszéljünk egy jól sikerült madarászatról.

De mielőtt még ezt megtennénk: januárban ezelőtt nem volt sok említeni való faj, Három-hársnál hallottam egy uráli baglyot ég 2.-án, majd az Apáthy-sziklán a havasi szürkebegy keresés nem jött össze.

De akkor kezdjük az elejével: először is már régebben is akartam már egyet Takival madarászni, majd 7.-én egy fotós talált egy hazánkban egészen ritka királyfüzikét egy balatoni susnyásban. Na ezt a madarat másnap senkinek nem sikerült megtalálni, szóval Takinak teljesen egyértelmű volt, hogy visszamegy hétvégén megkeresni. 

Így szombaton hajnalban Taki felvett Rákosligeten, majd felszedtük Hegedűs Danit és Schrodt Olivért, és elindultunk Naszályra.
A Ferencmajori-halastavak első tavánál egy bíbic volt a legizgalmasabb, majd mikor már elindultunk Bátky Gellérték és egyben a legizgalmasabb tó felé. Az út során nyilván volt még egy-két átlagos faj - kisebb nagyobb nagy lilik csapatok, búbos vöcskök, sztyeppi-, dankasirályok, stb.), de az igazi izgalom akkor volt, mikor jött az üzenet, hogy Gellérték Kókay Bencéékkel megtámogatva megtalálták a rövidcsőrű ludat! Így aztán futottunk egy nagyot, majd megnéztük mi is a gyönyörű, szürke hátú rcs. ludat! Számomra ez egy tök nagy dolog volt, tekintve, hogy így meglett a 285. fajom!
Ezután megnéztünk egy szinte biztosan szökevény indiai ludat, majd egy tundraludat, beszélgettünk valamennyit, majd elindultunk vissza, mert a Balaton vár. Visszafelé láttunk még 3 bütykös ásóludat, meg 5 tundraludat, hallottunk egy guvatot, majd beszálltunk a kocsiba 32 fajjal a hátunk mögött. 

Na de mi is az a tundralúd? Ezzel a fajnévvel sokáig még a madarászok sem találkozhattak, hiszen ez a madár 1-2 évvel ezelőtt még a vetési lúd ÉNy-szibériai alfajaként volt számon tartva. Azóta viszont a két alfajt szétválasztották a taxonómusok, így a ssp. fabalis maradt a vetési lúd, a ssp. rossicus pedig tundralúdnak lett nálunk elnevezve. Mint kiderült, a tundralúdból nagyobb csapatok vetődnek el hozzánk, mint vetésiből. Ezt leginkább talán azzal lehet magyarázni, hogy a ludak nagy része DNy irányba vonul, így történhet meg az, hogy a szibériai fajból nálunk több fordul elő, míg az É-európai vetési lúd Ny-Európában telel. Az viszont már nem olyan könnyű kérdés, hogy miért fogyatkozott meg pár évtized alatt a nálunk telelő tundralúd (és ezzel együtt szinte biztos a közéjük keveredő vetési lúd) állomány. Hiszen manapság egy 100-200-as csapat nagy dolognak számít, még néhány évtizede több 1000-es csapatokat az országban sok helyen lehetett látni. Erre a problémára sajnos még nem tudunk választ, de két dolog elképzelhető: a vonulási útvonal megváltozása és/vagy a szibériai állomány drasztikus visszaesése. 

Na szóval ezután megnéztük a Balaton...i ködöt. Merthogy az egész Balaton be volt borítva tejköddel - de pl. már a parttól 10-15 km-re gyönyörű, napsütéses idő volt. 
Zamárdiban kezdtünk, megnéztük 5 perc alatt a ködöt, majd átmentünk Balatonföldvárra, ahol először egy néni csillapíthatatlan tudásvágya mellett megnéztük az ottani búbos cinegéket, ezután lementünk a királyfüzikés helyre. Itt találkoztunk Szántó Bencéékkel, hülyéskedtünk egy jót, miközben realizáltuk, hogy a köd nagy, a találónak pedig nagy mázlija volt (bár ez is kell), mivel a dzsindzsás melletti út túloldalán fekvő nyír-nyár-fenyő erdő, sűrű aljnövényzettel, és jó vízellátottsággal rendelkezik. Tehát egy tajgán élő madár kapott egy tajga erőt, és jó eséllyel csak néha járt át a susnyásba kajálni. Így nekünk sem lett meg a madár, a köd miatt pedig a balatoni madarászatot is fel kellett adni. 

Ezután átutaztunk Dinnyésre, ahol megnéztük az ottani récéket a Fertőn, majd a Velencei-tó következett a maga napos, szórvány jégesős idejével. A tavon volt egy-két búbos vöcsök, egy kerceréce, meg sok viharsirály, de még a nagy sirályos Kókay Bence sem talált köztük semmi érdekeset. 

Ezután már csak a hazaút (meg egy két dolog) volt hátra, a napot 55 fajjal zártuk, de lett köztük 5 (ilyenkor) ritka (tundra-, rövidcsőrű-, bütykös ásólúd, bíbic, barátposzáta)- és egy új fajom, szóval robogok tovább a club300 felé!

Köszönöm a napot Takinak!

Évzáró, helyzetjelentés II.

Szóval folytatom az évzáró összegzésemet. 

Július elején Elza-Majorban gyűrűztünk Nagy Levivel és Nyáry Zsigával, itt egy horvát gyűrűs fülemülesitke, és nádi sármány mellett volt 3 pásztorgém és 1 kis póling, majd jött az AH (Actio Hungarica) tábor a FOT-on, Bencéékkel. Ez nyilván a gyűrűzésről szólt, viszont a kb két hét alatt majdnem minden nap láttunk 2-3 pásztorgémet, emellett fogtunk horvát gyűrűs sitkét, nádi sármányt, horvát-, és szerb gyűrűs cserregő nádiposzátát, illetve billegetőcankót, nagy kócsagot, és vörös gémet. Ezután július végén nyaralás alatt láttam Mogyoróskán egy szirti sast, másnap Debrecenben újra megnéztem a hs-eket, amelyekből ekkor már 10 volt, és elképesztő élmény volt. Míg 28.-án pedig Hortobágy-Halastavon láttam egy pásztorgémet, és 3 batlát. 

Augusztus elején Leviék gyűrűzőtáborában voltam Elza-Majorban, ahol néhány horvát gyűrűs madár mellett szinte minden nap volt egy-egy nagyobb 25 példány fölötti csapat (a maximum 45 példány volt), illetve Koleszár Sanyával és Zsigával megnéztünk egy kőforgatót is a Velencei tónál. Majd a hónap végén kétszer kint voltam a Hortobágyon, és míg 25.-én Hortobágy-Halastavon "csak" 2 lócsér, és 2 pásztorgém volt, addig 30.-án már egészen elképesztően jó napom volt 72 faj, 19 partimadárfaj, 2 nagy lilik, 1 kőforgató, 1 pásztorgém, éééééééééés egy ázsiai pettyeslile, amit először nem találtam meg, de aztán , mikor már többen is látták, visszafordultam, és meglett!!! 

Ezután pedig jött a szeptember, és a Madarászfutam Hortobágy-Halastavon Bencével, és Gáborral egy csapatban. Igazából annyira hihetetlen sok ritkaságba most nem tudtunk belebotlani, de volt 2 nagy lilik (ugye ez ilyenkor még nem szokványos), pásztorgém, halászsas, kerecsensólyom, 9 rétisas, az ázsiai pettyeslile még ottmaradt, szóval azt is láttuk, kis goda, székicsér, és egy ilyenkor ritka viharsirály. A többieknek viszont nagyobb szerencséjük volt, de leginkább jobbak, mint mi, így ők láttak békászó-, parlagi sast, kígyászölyvet, fakó rétihéját, csigaforgatót, fenyérfutót, bütykös ásóludat, kis légykapót, kacagó-, és lócsért is. Így összesen 168 faj volt 5.-e 9 órától 6.-a 9 óráig. Majd következő héten volt egy sarki pufi dippem a Balatonnál, de legalább mellettük fotóztam 2 kőforgatót, meg egy havasi pufit. A következő héten pedig a Pátkai víztározónál jött az újabb dipp, mivel a vándorpufi sem került elő, vigaszdíjnak egy tavi cankó, és egy self foundolt (értsd.: én találtam) ezüstsirály sem volt elég. Na de másnap jött a valódi vigaszdíj, ami egy kicsit több is volt annál: egy cankópartfutót tviccseltem Bencével a Fehér-tavon, ami 2-3 méterre szaladgált tőlünk, majd Csaj-tavon jött Magyarország 6. sárgalábú cankója, amely szintúgy nagyon jól, és sokáig mutatta magát. A hónap végén pedig Bencével elmentünk letviccselni az ország 10. nagy halfarkasát, amely ugyan meglett, de nagyon rossz fényben, rossz szemszögből, plusz ehhez képest Ampó méterekről fotózta, szóval kb. egy dippnek éltük meg.

Aztán jött az október, ami szokás szerint Európai Madármegfigyelő Napokkal indult, viszont idén bár az alap fajok megvoltak, semmi más nem volt, ehhez képest Leviék Elza-Majorban kis sárszalonkát láttak... Na ezt gyorsan feledtette is velem a jövő hét, amikor Hortobágyon voltam Fitivel, és mindenféle jóságot láttunk: rozsdástorkú pityereket, vörösnyakú ludat, fenyérfutót (fotóztam is), vándorfüzikét, majd hazafelé menet még megnéztem újra a halfarkast, most jól látszódott. Majd október 21.-én Gödöllőn találtam egy kormosfejű cinegét, 25.-én pedig hihetetlen szar időben tviccseltem Apajon lilebíbicet. A hónap végén pedig a FOT-on voltam gyűrűzni, ahol Bence az első nap, nagyon nagy szélben megfogta a tábor faját, a barna füzikét (11. előfordulás hazánkban)! Ezután másnap elengedtük, volt még egy fekete sas, sok gyűrűzés, 57 faj, és szépen lezárult az október is.

Aztán jött a november, és az újabb Corona-mizéria, ami miatt megint leginkább a környéken madarásztam, és pl. Gödöllőre, és a kertemben is meglett a szőlőrigó, emellett találtam még egy kormosfejű cinegét kisvárosomban. Na, de akkor az egyetlen tviccs a Balatonon volt november 8.-án, Siófokon meglett a csüllő, találtam 6 füles vöcsköt Zamárdin, és két vörösnyakú vöcsköt Szántódon, és ennyi a hónapra. :(

De aztán jött a december, amikoris 6.-án Cureval, Németh Ákossal, Anitával, Gáborral, és Bencével madarásztam Csongrád-Csanád megyében (hallod Bence...;)), letviccseltünk Csaj-tavon 5 kis hattyút - amelyek egy rétisas előtt aludtak (hát, na, nem féltek) -, emellett volt vörösnyakú lúd, és 3 hegyi réce. Egy hétre rá dippeltem egy fekete récét a Népszigetnél, de legalább találtam egy szibériai csilpcsalpfüzikét, ami jól esett, de ez ugye csak egy alfaj... Majd jött egy igazán király - bár nagyon hideg - nap, amely nagyon jól kezdődött, mert a célfajom, a dolmányos sirály 40 perc után meglett. Ezután találtam 5 ezüst-, és 5 heringsirályt, láttam 2 bütykös ásóludat, majd a dolmit kifejezetten közelről is láthattam. Másnap fogtunk Leviékkel a Római parton 7 dankasirályt és 1 tőkés récét hurokkal, ami kifejezetten jónak mondható. Majd december legvégén még elmentünk Zsigával Apajra, ahol a termés 3 hósármány és 27 bütykös ásólúd lett. 


Szóval ez volt az eddigi legjobb évem, lett 29 új fajom, láttam 57 ritka fajt is, és összesen 252 fajt láttam az évben. 
Végezetül köszönök mindenkinek mindent, aki segített ebben az évben, kiemelve Apukámat, Anyukámat, Bencét és Fitit. Jövőre irány a club300! :D

Kép források: Wikipédia, Hadarics Tibor, Mészáros József, Osvald Olivér, Szántó Bence, Balla Dániel, Ilycsiny László, Barkóczi Csaba, Ampovics Zsolt, én

Évzáró, helyzetjelentés I. 

Na szóval már megint megtörtént velem az, ami kb mindig, mikor blogolok, mégpedig, hogy beleunok. Na de új év, új lehetőségek, lehet, hogy megint elkezdem. Addig is jöjjön egy részletes 2020 értékelő. 

Először is, én bírtam az idei évet madarászatilag, és lehet (biztos), hogy még jobb évem lett volna a Covid nélkül, de ez van, ezt kell (nem) szeretni. 

Szóval '19 végén még elmentem dipelni egy jót a Fehér tóra - szélesfarkú halfarkas&dolmányos sirály volt a cél, de legalább láttam pár heringsirályt, illetve december 23.-án még nagyon szar időben láttam 8 füstös récét Fenékpusztán, és ezzel ezzel az évemnek minden fontos eseménye el is lett mondva.

Ugyanakkor 2020 teljesen más volt: január 2.-án az évkezdő madarászat alatt láttam egy hím fehérhátú fakopáncsot Három-hárson, majd 10.-én letviccseltem egy füstös récét Pesten, a Foka öbölben, másnap pedig a Balaton volt a főétel: hósármány Fenyvesen, és jegesréce Bélatelepen, megspékelve hegyi récékkel. De az igazi mega a hónap végén 24.-én jött el: havasi fülespacsirta Angyalházán a totális tejködben (kb majdnem elcsaptuk). Innen is köszi Fiti. (tudjátok ő ilyen visszatérő cameoszereplő ;)) 

Majd jött a rendszerint szar február, amely most sem hazudtolta meg magát, összesen egy örvös bukót tudott adni a Naplás tónál.
De ezután jött a március eleje, ami a Merzse mocsárnál fakó rétihéjával kezdődött, majd egy hétre rá jött Kókay Bencével, meg Takival a Big Day, ami elképesztően adott: Naplásnál az örvös bukó, Merzsénél a fakó réti, Apajon pedig kis lilik, vörösnyakú lúd, apácalúd, hegyi réce, parlagi sas, heringsirály, és akkor a 4 új: erdei szalonka, 2 fogoly, 10 túzok, ráadásul dürgés közben, és 2 széki lile. És emellé, mellesleg volt az egész nap ! 118 ! fajunk. Emiatt (is) köszönök mindent, de szerintem Taki is fel fog majd tűnni még ;) Na ez a jó tavaszi szezon kezdet. Utána viszont jöttek a lezárások, így én a Gödöllői-dombságra korlátozódtam, ami annyiban nem volt baj, hogy a környéket jobban megismertem, de azért nem mérhető a Perőc oldal Apajhoz, ahogy az Álom-hegyi tározó sem a Hortobágy-Halastóhoz. Szóval most kevesebb lesz a szöveg, mivel hihetetlen érdekes dolog kevesebb volt. Szóval még március végén meglett a hamvas küllő, erre pedig bónuszba a Három-hárs adott 2 bajszos sármányt is. Üdv március!

Aztán az áprilist fehérhátú fakopánccsal kezdtem Perőcsény közelében, majd jött a gödöllői mega: kormos varjú a Csalogányoson. 15.-én tavi cankót, és északi billegetőt láttam Apajon, 26.-án pedig Hortobágy körön lócsér, vörösnyakú vöcsök, parlagi sas, nagy lilik és 88 faj volt a termés.

De aztán jött a Super May, amely egy hónapig ünnepelte a szülinapomat... Szóval május 3.-án Debrecenben letviccseltünk Pintér Balázzsal egy havasi sarlósfecskét. Ez egy vicces sztori, kb mint mindegyik, ami májusban volt. Szóval előző nap Oláh Janó talált 3 hs-t Debrecenben, egy silónál, amik ott éjszakáztak, emiatt máris hívtam Balázst, aki viszont nem akart menni, de másnapra, azzal, hogy a madarak még mindig a helyükön voltak, meggondolta magát. És milyen jól tette. Viszont mikor kiértünk, a madarak nem voltak sehol, és hiába láttuk Debrecen külvárosában a legfurább jelenségeket (vándorsólyom, és további 3 ragadozó, bíbic, nagy póling, küszvágó csér) a madarak nem jelentek meg. És délután 4 környékén, mikor már Balázs - de legfőképp én - elvesztette a reményt, megjelent egy madár, majd 10 másodperc után el is tűnt. Jeee, 400 km 10 mp-ért, fasza. De ekkor ez a gondolat egyikünknél sem fogalmazódott meg és inkább rohangálva őrjöngtünk egy jót, úgy, hogy ezt egész sok kamionsofőr egy benzinkútnál látta. De kellett ez. :) Ezután 8.-án volt 3 északi billegető (ez a sárga billegető egy északi alfaja) az Álom-hegyi tározónál, illetve ugyanekkor láttam 52 fajt. Majd jött a szülinapom, amit a lehető legjobbá tett egy lappantyú a Perőc oldalon (néhány nappal később összejött a Perőci Ötösfogat (lappantyú, kuvik, füleskuvik, erdei fülesbagoly, gyöngybagoly). De az igazi izgalmak csak ezután jöttek, a valódi Super May. Ugyanis mindenki kedvenc Kókay Bencéje kint aludt egy gyurgyalagtelepen, majd zöld gyurgyalagra kelt. Bumm faunaúj, és lehet költ is. Ja, nem mert mindössze 4 ember látta, azután elhúzta a csíkot. Fasza. Na, mindegy, addig én Szántó Bencével (könnyelműségképpen, mostantól a Szántót hagyjuk el a neve elől), meg Anitával megnéztem 3 kucsmás sármányt Makón, meg a FOT-on láttam 3 pásztorgémet. Másnap pedig Szegedről mentünk fel Apajra, hátha meglesz a gyurgyalag, de nem jött össze, ugyanakkor nekem egész jó vigasz volt 5 székicsér, 3 túzok, meg egy füles vöcsök. Jól van gondoltam akkor erre hétre ennyi mega elég. Na a fas... francokat. Ugyanis még aznap, tehát 24.-én megjelent a Borsodi dűlőben egy pártásdaru, na nekem ezt sikerült átaludnom. Viszont másnap megláttam az online oktatás egyetlen értelmét: az emberek elmehetnek az óráról madarászni. Második történetmesélős izé. Ugyanis a Sárkány tavon feltűnt egy SIVATAGI LILE! Ez az eddigi harmadik felbukkanása volt, szóval gépet, órát otthagyva rohantam, hogy Takival találkozzak, és mehessünk Sárkeresztúrra. De mire megérkeztünk, a madár elment. És emiatt kb. 30-40 ember majdnem nagyon szomorú lett. Így a fejesek kiosztották, ki hova megy, de még ki sem kanyarodtunk a faluból, jött a hír, hogy a madár Apajon van! Na ekkor volt az, hogy az előttünk dekkoló Kókay Bencééknek elkezdtünk dudálni, meg ordibálni örömünkben Takival. Így aztán hihetetlen izgalmak között átjutottunk Apajra, további kb 100 emberrel élvezkedtünk egyet a madárra, majd átnyergeltem Balázsi Petiékhez, akikkel meg megnéztünk 4 ugartyúkot, meg a tegnapi madarakat. 82 fajnál zártunk, hát nem rossz, na. Na mostmár csak vége lesz... Kis naiv! 28.-án a pártásdaru gondolt egyet, és átment Apajra. Most sajnos nem volt ember, aki fuvarozzon, de cserébe biciklivel is meg tudtam nézni, ahogy a lile, 5 sárjáró, meg a pártásdaru egymás mellett ácsorog, bár a madarat sokáig nem láttuk, mert kirepült. Ezután pedig jött Hortobágy-Halastó, ahol 99 fajt kapartam össze egy vékonycsőrű víztaposóval megspékelve. Ez eddig abszolút rekord a területre. Na akkor ennyi volt a Super May. Ja, várj, nem! A hónap utolsó napján ugyanis Taki talált a kertjükben egy immatur hím karmazsinpirókot. Miután én későn keltem, plusz a fantasztikus MÁV is közbejátszott, mindössze, fél 3-ra értem ki, de a madár rohadt sok keresgélés után így is meglett! Na akkor most van vége a Super May-nek! 8 új fajt, ebből 5 megát adott nekem. Ami viszont nem lett meg, az a pásztormadár. Majd jövőre...

Ezután azért a június sokkal békésebb volt, Szegeden megnéztem rengeteg buszos bonyodalom után 4 halvány gezét, meg egy berki tücsökmadarat az Álom-hegyi tározónál. Emellett sokat szedtem.
Folytatása következik...

Hortobágy, Tisza-tó és piszok nagy mázli

2019. november 2., Abádszalók-Hortobágyi Halastó-Hortobágy-Nagyhegyes

A mai napon megint csak egy előre megbeszélt hortobágyi túra volt megbeszélve, most Kerényi Zoli bácsival. de ebbe azért az egy kicsit bekavart, hogy az előtti délelőtt Bodzás Jancsiék találtak Abádszalókon, a Szalóki öbölben egy nálunk nagyon ritka fehércsőrű búvárt, amit igaz, hogy már mind a ketten láttunk, de azért ezt a madarat mindig jó látni egy ilyen ritka madarat. Így aztán az első célunk ez volt.
Útközben nem volt túl sok érdekes madár, ugyanakkor találtunk egy nagyon szép hím kékes rétihéját

Először az öböl Ny-i részén álltunk meg, majd belógtunk egy kikötőbe és egyben nyaralóba, de mivel szerencsére senki nem volt ott, nem büntettek meg minket. Viszont a betörésnek meglett az eredménye, ugyanis nagyon messziről, de láttunk 5 hegyi-, pár kerce-, illetve néhány tőkés récét, emellett pedig minden messzebb levő nagyobb madarat nagyon alaposan megnéztük, de mindig kiderült, hogy a delikvens csak egy nagy kárókatona, vagy egy búbos vöcsök. Na persze, hogy az első búvár bő 50 m-re volt tőlünk, még pedig egy fiatal északi búvár. Ezután továbbmentünk K felé, tehát az öböl belseje felé, de erre már csak pár tőkés réce volt, így visszafordultunk, és elindultunk a Nagykunsági főcsatorna felé. Útközben többször is lementünk a partra, de általában semmi érdekesebb nem volt, csak kisebb tőkés csapatok, néha felkeverve néhány barátrécével, szárcsával, a tó melletti fasorokból pedig ökörszemeket, vörösbegyeket, széncinegéket, és tengeliceket lehetett néha hallani. De ezután találkoztunk néhány kocsival közlekedő madarásszal, akik mondták, hogy az öböl K-i felében látták a búvárt, de sokat úszik, így sietni kéne. Így gyorsan elmentünk még a Nagykunsági-csatornáig lecsekkoltunk még néhány tőkést, dankasirályt, parlagi galambot, illetve azt, hogy a másik célkitűzést a fekete récéket még mindig nem látjuk. Ezután visszamentünk a kocsihoz, de közben Zoli bácsi kiszúrt baromi messziről egy sarki búvárt, majd pedig találkoztunk Rimóczi Árpiékkal, akivel már régebben mindketten összefutottunk, de közelebbről még nem ismertük. Majd a kocsinál megnéztünk még néhány szarkát, akik egy karvalyt támadtak, és elindultunk az öböl másik felébe.
Ezután áthajtottunk Abádszalókon, majd egy csapat házi veréb, és néhány balkáni gerle társaságában rátértünk az öböl partjára vezető útra, majd leálltunk az út mellett, és lementünk a partra. A vízen nem volt annyira nagy mozgás, de azért összejött néhány bütykös hattyú, kisebb csapatokban tőkés récék, a túloldalon, a nádasban nagy kócsagok, és szürke gémek, de felbukkant egy kisebb bukóréce csapat is kontyos-, illetve hegyi récékből. A parton közben a nádasban szén-, és kék cinegék bujkáltak, a fűzfákon pedig őszapók, süvöltők, és egy kis fakopáncs mozgott. Majd észrevettem az öböl túl oldalán 1.5-2 km-re, amely nagyon hasonlított egy búvárra, egy kárókatona mellett, de nagyon messze volt, így nem tudtunk semmit sem tenni.
Majd Árpi még mesélt néhány dolgot, hogy mostanában merre érdemes menni a Hortobágyon belül, még egy jó háromnegyed órát beszélgettünk, megnéztünk egy fiatal rétisast, és pár előttünk átrepülő jégmadarat, majd elköszöntünk, és elindultunk Hortobágy-Halastóra kis liliket nézni.

Északi búvár
Északi búvár
Sarki búvár
Sarki búvár

De ekkor megérkezett Árpi és Bodzás Jancsi, és ők is beszálltak a keresgélésbe, és Árpi gyakorlatilag ahogy letette a spektívjét, már mondta is, hogy megvan a fehércsőrű búvár! Velünk szembe kb. 800 m-re, úgy, hogy mi ketten már kétszer végignéztük a tavat... A fehércsőrű búvár Földünk legnagyobb búvárja (kb. lúd nagyságú), mely nevét fehér színű csőréről kapta. Alaszka, Szibéria, és Kanada a költőterülete, ezért is nagyon ritka nálunk. Tápláléka rákokból és halakból áll, amelyekért 60 m mélyre is leúszik. Először Magyarországon 2016-ban, a Balatonon volt, majd a második idén februárban a Hódmezővásárhelyi SunCity élményparkban volt, amely a vízi sportok számára van kialakítva, így értelemszerűen mély, ezért volt számára megfelelő élőhely. Ezt a madarat szerencsére én is láttam.

Majd Árpi még mesélt néhány dolgot, hogy mostanában merre érdemes menni a Hortobágyon belül, még egy jó háromnegyed órát beszélgettünk, megnéztünk egy fiatal rétisast, és pár előttünk átrepülő jégmadarat, majd elköszöntünk, és elindultunk Hortobágy-Halastóra kis liliket nézni.
A balatoni fehércsőrű búvár
A balatoni fehércsőrű búvár
Nászruhás fehércsőrű búvár
Nászruhás fehércsőrű búvár

Az út eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy Abádszalók és Tiszafüred között kb. fél km-en át az úton több volt a folt, mint az út.
Ezután elértük a hortobágy-halastavi bekötőutat, lecsekkoltunk egy nagy őrgébicset, majd leparkoltunk a Halászbárka mellett, és bementünk a Bivalyoshoz. A tavon néhány réce úszkált, a legtöbbje tőkés réce volt, de szép számmal voltak nyílfarkú réce hímek, fütyülő-, kanalas-, és csörgő récék is, míg a tó mögött pár nagy kócsag, és szürke gém, nagy lilik, és nyári lúd, és dolmányos varjú volt, illetve viszonylag sok bíbicet is láttunk, míg néhány fán pár szarka ücsörgött. Az egyik fán két karvaly ücsörgött, egy tojó és egy fiatal madár, majd a tojó neki támadt az egyik földön ücsörgő seregélynek, amiből viszont a seregély jött ki győztesen. Ezután átrepült a terület felett egy kisebb csapat vetési varjú és csóka. Majd átszállt még néhány lilik, és befutott a tóra egy vidra, de mivel nem történt semmi más, így elindultunk visszafelé. A faluban még láttunk pár balkáni gerlét, parlagi galambot, házi verebet és egy adult kuvikot, majd továbbindultunk.

Majd 20 perc múlva elértük a hortobágyi Szálka-halom utáni vizenyős rétet. Itt ki kell emelni, hogy fújt a szél, és ordenáré hideg volt, így csak 20 percet töltöttünk itt, de a réten nem volt sok faj. A tavon volt pár tőkés réce, bíbic, a réten pedig pár dolmányos-, vetési varjak, és szarkák keresgéltek. De aztán beszállt kb. 500-600 daru és egy kicsit kevesebb kevert lúd csapat, amelyet nyári ludak, és nagy lilikek alkottak, és a látvány azért egy kicsit kárpótolt azért, mert sem sok faj, sem érdekes madarak nem voltak. Majd a hideg győzött, és mi továbbindultunk.

Ezután pedig átmentünk Nagyhegyes-Elepre, letettük a kocsit az Elepi halastavak sorompója előtt, és besétáltunk. Először megnéztük a kisebb tavat, amely fel volt töltve, így leginkább ludak és récék voltak a tavon. Leginkább nagy lilikek és nyári ludak voltak a tavon, közéjük keveredett viszonylag sok tőkés réce, illetve a tó egyik szegletében egy nagyobb réce csapat úszkált, ezt a csapatot tőkés-, kanalas-, és csörgő récék alkották. 
Majd átmentünk a nagyobb, már leeresztett tóra, ahol az elején leginkább sztyeppi sirályok téptek egy-egy pontyot, pár dankasirály pedig próbált elcsípni a nagyok mellől elcsípni egy-két kisebb falatot. A tó belsején a ludak között néhány szürke gém, nagy kócsag, és daru ácsorgott, de partimadarak is voltak bőséggel: a bíbicek száma ugyan a legutóbbi kint létem óta megcsappant, de havasi partfutóból kb. 100 példány volt, de voltak füstös cankók és nagy pólingok, illetve két, ilyenkorra megritkuló pajzsoscankó is, emellett a közelünkben egy ezüstlile keresgélt. A tó hátuljában pedig megjelent az első rétisas...
Majd továbbindultunk Ny felé elfoglalni a behúzásra alkalmas helyet, illetve még azelőtt megnézni a fekete sasos helyet. Útközben először házi verebek, parlagi galambok és balkáni gerlék kerültek elő, majd kék-, és széncinegék, illetve az út mellett rengeteg fácán, és mezei nyúl mozgott, sőt, egyszer egy menyét is átfutott előttünk! Ezután észrevettünk a távolban 2 átrepülő rétisast, majd még kettőt. És ekkor léptek színre igazán a sasok, ugyanis észrevettünk egy fát, amelyen egy fiatal parlagi sas, és 4 rétisas ült nagy békességben, majd a közeli fasoron feltűnt pár dolmányos varjú és szarka mellett még néhány réti, és mikor besétáltunk a tóhoz láttunk még néhány rétisast, tehát most 13 rétisas lett a végeredmény, de a fekete sas nem lett meg.

És ekkor elindult a behúzás: az elején a darvak felváltva mentek ki a környező mezőkre, és jöttek be onnan, közben átbucskázott az ösvényen egy másik menyét, becammogott a nádsávba egy vidra, és beszállt valami ölyvnél nagyobb, sötétbarna ragadozómadár. Egyből szóltam Zoli bácsinak, hogy ez "Az" lesz, mire ő is megnézte, és látta, hogy ez "Az"... Elszállt mellettünk az annyit keresett fekete sas
Majd ezután behúzott egy ismerős is, nevezetesen Fiteti és pár vendége lecsekkolta a tavat, majd megtalált egy nagyon szép, öreg vándorsólymot. Majd Zoli bácsi talált egy sárszalonkát, és ezután tényleg beindult a behúzás több tízezer daru krúgatva, kisebb-nagyobb csapatokban szállt be a tóra, hihetetlen hangzavart kavarva, de aki ezt még nem élte át annak minek mesélem, hiszen ez egy leírhatatlan érzés, aki meg tudja milyen, annak meg nincs értelme mesélni. Majd egy óra múlva elköszöntek Fitiék, és mi is elindultunk, igaz ekkor már annyira esett az eső, hogy a távcsövet is védeni kellett az esőtől. 
Majd bepakoltunk és hazaindultunk, majd kb. 2 óra alatt haza is értünk. 

Fiatal fekete sas
Fiatal fekete sas
Darvak
Darvak

Összegzés: 55 faj, 8 ritka (parlagi-, fekete sas, pajzsoscankó*, hegyi réce, sarki-, északi-, fehércsőrű búvár, vándorsólyom)

Köszönöm a napot Zoli bácsinak!

Források: mme.hu, Kiss Zsolt, Mészáros József, Eduardo Balogh, én

Angyali kismadarak Angyalházán

Nászruhás havasi lile
Nászruhás havasi lile

2019. október. 20., Hortobágy-Hajdúszoboszló-Nagyhegyes

A mai nap egy hortobágyi havasi lilézést beszéltem meg Szilágyi Attilával (Fiteti - egy régebbi, nem ezen a felületen elérhető blogban már szerepelt), a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrével, amihez csatlakozott két soproni madarász, Balaskó Zsolt, és Beck Domonkos.

Tehát ennek értelmében korán kellett érkeznem, így Gödöllőről negyed 6-kor indultam - ez egyenlő egy negyed 5-ös keléssel -, de ennek is megvoltak az előnyei: az, hogy a Füzesabony-Debrecen vonalon csak ekkor megy normális, kényelmes, Wifi-vel ellátott vonat. ;)
8 környékén le is szálltam Hortobágy állomáson, ahol össze is futottam Zsolttal, és Domával, majd Fiteti is befutott, így kezdődhetett a menet!
Először kiértünk Hortobágy faluból, és ott mentünk végig néhány pusztán, melynek eredménye először tipikus pusztai madarak voltak: fácánok, egerészölyv, vörös vércsék, daru csapatok, parlagi galambok, balkáni gerlék, egy mezei pacsirta szarkák, csókák, dolmányos-, és vetési varjak, seregélyek, tengelicek, zöldikék, és néhány citromsármány. Míg a vizenyősebb, fákkal tarkított területeken előbukkant néhány tőkés réce, szürke gém, egy zöld küllő, egy nagy fakopáncs, szén-, kék cinege, és őszapó csapatok. Útközben a táj nagyon szép volt, megnyugtató képet adott a végeláthatatlan síkság, amely a soproniaknak nyilván egyben lenyűgöző is volt.
Így szép lassan a pusztákon, illetve a feltöltött csatornákon zötykölődve átléptük a Hortobágy és Hajdúszoboszló között húzódó képzeletbeli határt, és beléptünk néhány mezei verébtől, és barázdabillegetőtől kísérve Angyalházára. Itt megálltunk néhányszor körbekémlelni, de csak az eddig is említett fajok lettek meg, majd Fiti bevitt minket a havasi lilés helyre, ahol meg is lettek egyből a kis barnás tollgombolyagok.  A havasi lilék Eurázsia sarkvidéki tundráin fészkelnek, de az európai magashegységek közül az Alpokban, a Kárpátokban és az Appenninekben is fészkel alhavasi lejtőkön, magas fennsíkokon. Jellemzően gyér növényzetű területeken telepszik meg, emiatt is fordul elő  vonulásban Magyarországon belül szinte csak a Hortobágyon, hiszen az ottani területek is nagyon hasonlítanak a hortobágyi rövidfüvű gyepekre. A tojó a nagyobb és színesebb a két ivar közül, több hímmel is párzik, a fiókák felnevelését is rájuk hagyja. Legtöbbször csak a hím kotlik az 1-3 tojáson. A fészekhagyó fiókák körülbelül egy hónapos korukban röpképessé és önállóvá válnak. Főleg rovarokat, pókokat, férgeket, puhatestűeket fogyaszt, kis mennyiségben növényi eredetű táplálékot is magához vesz. Én először tavaly október végén a kardoskúti Fehér-tó kiszáradt fenekén láttam 7 lilét. De ez annál azért sokkal jobban nézett ki, mivel akkor irtózatosan messze voltak a madarak, plusz sötétedett, most pedig napsütésben tudtuk megközelíteni őket 15-20 méterre! De a slusszpoén még csak hátra volt (és most nem a lilék között keresgélő réti pityerre gondolok), hiszen pittyegések közepette berepült egy több mint 30 fős, havasi lile-aranylile csapat, és leszállt tőlünk 100-200 méterre, majd rövid időn belül a mi 9 lilénk is követte őket.

Ezután pedig elindultunk a pusztán át az Elepi-halastavak felé, amelynek Angyalházán egy ilyenkor már ritkábbnak számító öreg hím hantmadár (minden bizonnyal a nagyon elhúzódott indiánok nyara miatt maradhatott még itt), és egy rozsdás csuk lett az eredménye. Emellett az egyik tanyánál láttunk egy öreg, gyűrűs fehér gólyát, amely már több éve itt, illetve Balmazújváros határában telel, és az emberek ott segítik, ahol tudják, például szűkösebb időkben csirkebéllel táplálják. Majd továbbmentünk, találkoztunk néhány házi-, és mezei veréb csapattal, egy nagy őrgébiccsel, egy kék galamb csapattal, majd felmentünk egy kunhalomra, ahonnan gyönyörű rálátás tárult egy százas daru csapatra, illetve egy fiatal rétisasra, emellett pedig nagyon szép tollakat is tudtunk gyűjteni, majd a halastó "hátsó bejárata" előtt láttunk meg az égen egy parlagi sast, akihez később egy másik madár is csatlakozott, és mivel a ragadozóknak legmegfelelőbb idő volt, a baj nem is járt magában, hiszen feltűnt még néhány egerészölyv, egy rétisas, és egy kerecsensólyom!

Ezután pedig Fiteti elköszönt, én pedig Zsoltékkal folytattam az utat.
Először a halastó széli nyárfákra próbáltunk rá, hátha meglesz az idén még nem látott fekete sas, de itt sajna csak egy holló, néhány szarka ücsörgött. Majd begyalogoltunk a tavakhoz. Az elején a tónak leginkább bíbic csapatok látszódtak belekeverve kisebb gulipán csapatok, és néhány nagy póling, mellettük pedig a döglött halakat brutális módon széttépő danka-, és sztyeppi sirályok ácsorogtak. Majd kicsit beljebb mentünk és ott már picit jobban körbenéztünk: a tavon volt néhány száz nagy lilik és nyári lúd, közöttük úszott viszonylag sok tőkés réce, de elvétve lehetett látni pár nyílfarkú-, és csörgő récét, valamint kisebb-nagyobb szárcsa csapatokat is, a tó végében, és a nádas mellett pedig pár szürke gém és nagy kócsag állt. Emellett a ludak között volt egy-két daru is (leginkább fiatal madarak), ami pedig a parti madarakat illeti, itt is a bíbicek voltak többségben, de viszonylag sok volt a füstös cankó, és a gulipán, illetve a nagy pólingok is elég szép számban képviseltették magukat. Emellett megnéztük a tó - már kiszáradt - hátulját, ahol néhány dolmányos varjú mellett láttunk egy rétisast... ...majd felnéztünk az égre és megpillantottunk még egy rétisast, amit egy parlagi sas cseszegetett. Majd 5 perc múlva már 5-6 madár ücsörgött az eredeti réti mellett, és még 2 körözött felettük! És másfél óra múlva már 18 madár tanyázott a tavon. Ebben az egészben csak az volt a probléma, hogy ennyi ragadozó mellett nem lehetett madarászni, hiszen a sasok mindent felzavartak, úgy, hogy pár érdekesebb madarat vissza sem lehetett találni. Így járt életem első kis godája is, akiben miután megtalálta Zsolt kb. 10 másodpercig gyönyörködtem. Ezt azért egy idő után meguntam, így átmentem a szemközti tóra kézi távcsővel, ahol kb. 100 m-re voltak a nagy lilikek, így gyorsan átnéztem őket, és visszamentem a spektívemért, de aztán meghoztam Zsolt kedvét, így vele együtt tértünk vissza, de erre az összes lilik beszart, és elrepült, így maradt a tavon baromi messze sok teljesen érdektelen nyári lúd, néhány nagy kárókatona, meg a bokrokban pár széncinege, és a parton egy barázdabillegető (jeej!)... Így visszamentünk Domához, és elindultunk vissza, de előbb még egyszer megnéztük a rétisasokat, találtunk kb. 20 havasi partfutót, és egy ilyenkor már ritkábbnak számító gólyatöcsöt, majd a kocsinál még láttunk néhány parlagi galambot, egy vörösbegyet, míg a bevezető úton láttunk még néhány balkáni gerlét, mezei verebet, és egy ilyenkor szintúgy nem gyakori cigánycsukot.

Kis goda
Kis goda

De a nap legmókásabb pillanata már az országúton történt, ez pedig az volt, hogy egy robogón ülő bácsi úgy 80 kg zacskós kukoricát vitt a lába között. :D
Ezután még elmentünk Hortobágy-Halastóra, mivel itt volt Zsolték szállása, pihiztünk egy kicsit az Öregtavi-vendégházban, hallgattuk egy kicsit a nappal is lármázó kuvikokat, majd elköszöntem, és elindultam a vonathoz. Viszont egy slusszpoén még hátra volt: nevezetesen az, hogy egy kis parkon keresztül mentem a vasúthoz, amely közepén van egy tó, amely mellett találtam egy parlagi galambot, akit annyira meg tudtam közelíteni, hogy meg tudtam fogni. Ekkor láttam meg, hogy a két szemhéja össze van ragadva, így gyakorlatilag vak. De mikor megérezte, hogy megfogtam, kirepült a kezemből, és megtámadta a lábam, majd belerepült a tóba! Itt elgondolkodtam, hogy beugrok érte, hiszen úgy 2 m mély - nyáron a Hortobágyi Gyűrűzőtáborban már kipróbáltam két barátommal, ami nagyon-naggyon vicces volt, igaz, hogy gyoran ki is kergettek belőle minket, mivel ez egy tűzoltósági víztározó, és kapaszkodó nem nagyon volt -, de aztán a galamb is megérezte, hogy vizes a segge, így gyorsan kirepült belőle.
Ezután viszont már tényleg elindultam Gödöllőre, ami jól is ment Hatvanig, itt viszont a vonatpótló nem mehetett 3 karambol miatt az M3-ason, így picit késve értem haza. Ez a nap pedig csak akkor lehetett volna jobb, ha a Liverpool le tudja győzni a Manchester United-et, de nem baj, így sem panaszkodhatok

Összegzés: 55 faj, 1 új (kis goda), 10 ritka - az ilyenkorra megritkulókat is belevettem, de őket csillaggal jelölöm - (parlagi sas, kerecsensólyom, havasi-, aranylile*, kis goda, gólyatöcs*, fehér gólya*, hantmadár*, cigány-,* rozsdás csuk*)

Nászruhás hím havasi lile
Nászruhás hím havasi lile

Köszönet a napért Zsoltnak, Domának, és Fitetinek!

Nászruhás kis goda
Nászruhás kis goda

Források: www.mme.hu, BirdPhotography.Hu, Szilágyi Attila, én

Gellért hegyi rigózás

2019. október 6., Budapest

Örvös rigó
Örvös rigó

Tegnapelőtt jött a hír, hogy Budapesten, a Gellért hegyen láttak egy ilyenkor, ősszel baromi ritka örvös rigót, sőt másnap, míg én az EMN-en voltam, Juhász Ádám barátom újra látta, így jól kikérdeztem a madárral kapcsolatban, aki elvileg nagyon jól reagál a hangozásra, és ma én is kimentem.

Tehát felkeltem 7 körül, és fél 10-kor, már annak a tudatában jöttem ki a metróból, hogy ma már látták a madarat. Majd találkoztam Ádámmal, aki ma is meg akarta nézni napsütésben a rigót (fene a pofáját...), és elindultunk felfelé...

Felfelé már láttunk néhány szarkát, parlagi galambok repkedtek a fák felett, szóltak a kék-, és szén cinegék, keresgéltek a bokrokban a fekete rigók nahát jó kis csendélet volt itt Budapest közepén... ;) Majd picit feljebb mentünk, ahol Ádám tegnap látta az örvös rigót, és itt neki is álltunk hangozni: és nem történt semmi... Ezután feljebb mentünk egy kicsit a hegyen, és Ádám meg is pillantott egy furcsa rigót, aki beszállt egy bokorba, majd kettő fekete rigó el is kergette. És többet nem láttuk!
Na, de utána azért volt pár örvös galamb, balkáni gerle, rengeteg vörösbegy mozgott a bokrok alatt, továbbra is sok volt a fekete rigó, mozogtak a barátposzáták, szóltak a csuszkák, és elég sok dolmányos varjú is repkedett a környéken, majd találkoztunk Harangi Sándorral, és családjával is, akik már úgyszint látták a rigót, ezután láttunk kettő tüzesfejű királykát, de szerencsénk ma semennyi nem volt. Ez azt jelenti, hogy konkrétan más, kint mozgó madarászok mondtak egy helyet, ahol több rigó volt, mi odamentünk, és nem volt semmi!

Tüzesfejű királyka
Tüzesfejű királyka

Ezután Ádám Sándorékkal lement a hegy aljába, én meg fent maradtam. Itt azért még mozogtak a vörösbegyek, a cinkék, a szajkók, illetve még több dolmányos. Emellett láttam még egy mezei verebet, újabb két tüzesfejű királykát, egy meggyvágót, és néhány csilpcsalpfüzikét, majd újra találkoztam Ádámmal, akinél amíg volt egy sör jöttek a madarak, így bejött még két tüzesfejű királyka, meg egy barátcinege. Így körüljártuk még egyszer a területet, próbáltuk még több rigóra rálátni azt a fehér sávot - ;), illetve láttunk egy kerti rozsdafarkú gyanús madarat, de pont ekkor fogyott el a sör, így a madár eltűnt, mi meg nem láttuk többet... 
Így szép lassan elindultunk lefelé, kicsit keserű szájízzel elköszöntem Ádámtól, és felültem a metróra. Mert hát az örvös rigó nem lett meg, de azért mégiscsak láttam 6 tüzesfejű királykát, ami még mindig nem kompenzál egy twicchelhető, őszi örvös rigót, de a napot megmentette.

Összesítés: 17 faj, 1 ritka (tüzesfejű királyka)

Források: Körinfó, Eduardo Balogh


Európai Madármegyfigyelő Napok 2019

fiatal kerti rozsdafarkú
fiatal kerti rozsdafarkú

2019. október 5., Veresegyház

A mai napon volt az Európai Madármegfigyelő Napok (EMN), amely azt jelenti, hogy ilyenkor minél több madarász mászkál kint, a terepen, és próbál minél több madárfajt megfigyelni, vagy pedig minél több embert próbálnak a madarászok megismertetni az európai madárvilággal.

Pénteken este már kitettük a hálókat az Álom-hegyi tározónál Kerényi Zoli bácsival, a Gödöllői Premontrei Gimnázium biológia tanárával, aki az MME Gödöllői Helyi Csoportjának a titkára. És már ekkor is berepült egy vándorsólyom. 
A hálókból 3 egy bokrosban, 2 egy árokban, és 2 a nádasban volt. A bokrosnál leginkább vörösbegyekre, füzikékre, az árokban szürkebegyekre, ökörszemekre, a nádasban pedig foltos nádiposzátákra, cinkékre, és ugyanúgy füzikékre lehetett számítani.

Tehát 7 előtt már széthúztuk a hálókat, és 7 óra után le is szedtük az első kört, de ekkor madarakból nem volt sok, látogatók pedig egyáltalán nem jelentkeztek ekkor. Amúgy az első körben leginkább vörösbegyek voltak, de ez csak a kezdet volt. 
Ezután leellenőriztük a tavat, ahol annyira nem volt jó mozgás, így mindössze 10 bütykös hattyú, néhány tőkés réce, nagy kócsag, szürke gém, guvat, szárcsa, vízityúk, és 6 kis vöcsök látszódott.
De máshol már több faj volt: fácánok, egy barna rétihéja, egerészölyvek, egy vörös vércse, parlagi-, és örvös galambok, egy zöld küllő, fekete harkályok, erdei pityerek, barázdabillegetők, egy házi rozsdafarkúk, szarkák, szajkók, dolmányos-, és vetési varjak, hollók, erdei pintyek, tengelicek, és zöldikék repkedtek mindenfelé. De az igazi meglepetést egy ilyenkor még nem szokványos nagy őrgébics okozta.
És ekkor elindultunk leszedni a 8 órás kört, ahol azért odatették magukat a madarak: a bokros hálóban sok szén-, kék cinege, vörösbegy, és csilpcsalpfüzike mellett beakadt egy idei költésű fekete rigó. De az utolsó háló tartogatta a legjobb madarak: két fiatal kerti rozsdafarkú. A kerti rozsdafarkú hazánkban rendszeres fészkelő, és bár régen a dombos bokrosokban, gyümölcsösökben, ártéri ligeterdőkben, erdős területeken elterjedt költőfaj volt, mára sajnos többek közt ezen területek felszámolása miatt nagyon megcsappant az állománya, de a Szahara folyamatos terjeszkedése is nagyon bele játszik a folyamatos állományfogyatkozásba, és így leginkább így vonulásban tudunk vele találkozni, ekkor vonulnak Afrika trópusi részeire. A költőhelyre a hím csalogatja a tojót, aki kiválasztja a számára megfelelő fészkelőhelyet. A hím énekébe sokszor keveri más madárfajok énekét is, egyes hímek 10-12 faj énekét is bele tudják keverni az énekükbe. A fészket a tojó építi, eközben a hím éneklésével őrzi a revírt. 5-7 tojását csak a tojó melegíti. A hím ritkán eteti párját, a fiókák táplálásában már többet segít. A kerti rozsdafarkú hímjeinél ismert jelenség a bigámia, emellett pedig meg szokott telepedni fészekaljában a kakukk is.

kerti rozsdafarkú hím
kerti rozsdafarkú hím


Az árokban rengeteg erdei szürkebegy, illetve cinkék, míg a nádas hálóban csilpcsalpfüzikék, cinkék, egy foltos nádiposzáta és két ökörszem volt. Viszont a szedés végére kiderült, hogy minimum 50 madár akadt a hálóba a 7-es szedéssel együtt, és ekkor már volt látogató is, akiknek megmutathattuk a madarakat. Egy kis bökkenőt csak az jelentett, hogy annyi madár volt, hogy nem tudtuk óránként leellenőrizni a hálókat, de azért szép lassan a madarak is elfogytak, így mehettünk újra ellenőrizni fél 10-kor. Igaz, innentől kezdve általában az alap fajok voltak (szén-, kék cinege, erdei szürkebegy, vörösbegy, csilpcsalpfüzike), és azok sem túl sokan, de azért néha beakadt egy-egy érdekesség: ilyen volt például még egy kerti rozsdafarkú, illetve egy fiatal jégmadár.

Ezután viszont elkezdett esni az eső, így összehúztuk a bokros hálót, és inkább megnéztük a tó melletti kotrást, hátha lelünk még benne valamilyen itt maradt parti madarat. És sikerült is találni két sárszalonkát.
Majd ezután elállt az eső, és dél körülre a madarak is megfogyatkoztak, általában egy-két madár akadt a hálóba, és ez a látogatókat is szép lassan az elköszönésre sarkallta, így maradt az összeszedésre két család. És milyen jól tették! Elindultunk tehát Zoli bácsival, és 5 zsákkal, és összehúztuk az árkos és a hátsó nádas hálót, ahol összesen volt egy foltos nádiposzáta, de mire az elülső hálóhoz értünk, már 25 madár rugdalózott ebben a hálóban: befogtunk egy kevert cinke csapatot! Volt 4-5 csilpcsalpfüzike, és a többi mind-mind szén-, kék cinege és őszapó volt.
Ezután legyűrűztük ezt a csapatot, és összeszedtük az utolsó hálókat is, majd elégedetten hazamentünk.

Összesen: 42 faj

Köszönöm a napot Zoli bácsinak! :)

Források: mme.hu, hirado.hu

Kis csoda az autópálya mellett: Csalogányos

2019. szeptember. 16.-25., Gödöllő

A mai történet akkor kezdődött, mikor leendő házunktól tartottam a Hervis felé - tipikus madarászblog kezdet... ;)-, és mikor átmentem az autópálya aluljáró előtti területen feltűnt, hogy a füves lankák és elhagyatott gyümölcsösök jó terepet szolgálhatnak az énekesmadaraknak, és nekem is a mindennapi madarászathoz. 

Így mikor hétfőn hazaértem gyorsan letudtam a kötelezőket, és 6 óra környékén kibringáztam a Rét utcára. Az első földútnál, ahol lekanyarodtam nem akartam sok időt tölteni, de mikor már egy kis füves részen felbukkant 4 erdei pityer, éreztem, hogy itt sokáig el fogok időzni. Ennél a füves, bokrosokkal szegélyezett résznél még voltak balkáni gerlék, fekete rigók, széncinegék, az égen pár szarka szálldosott, de lehetett hallani pár nagy fakopáncsot, és egy zöld küllőt is, majd mikor visszasétáltam a bicikli felé, felugrott előttem egy fácán is.
Picit tovább haladva előjött néhány szürke légykapó, majd kiértem egy füves térre. Itt lekanyarodtam, mivel volt egy érdekesnek mondható ezüstfás, és nem is kellett csalatkoznom, mivel az ezüstfákon észrevettem két kis-, illetve egy barátposzátát, valamint egy szajkót. Majd visszamentem a füves lankára, ahol először elszállt mellettem egy mezei veréb csapat, majd jött az igazi meglepetés: először láttam egy hím cigánycsukot, majd egy csilpcsalpfüzikét, ezután pedig egy kisebb csetepaté alakult ki egy házi rozsdafarkú, és egy kis poszáta között, amibe becsatlakozott egy ilyenkor már ritkábbnak számító fülemüle. De a slusszpoént egy teljesen jól látható nagy fülemüle hozta. Ez a madár még 50 éve elterjedt fészkelő volt hazánkban, de a lecsapolások, és a költőterületnek számító ártéri füzesek eltűnésével, ez a madár is kipusztult fészkelőként Magyarországról, bár alkalmi költései vannak. Manapság leginkább augusztusban látható hazánkban, ilyenkor van a vonulási időszaka, ezelőtt utoljára augusztus közepén szedtem egyet Budapesten, a Naplás-tavon.
Majd még beszállt egy adult kabasólyom, de ezután a sötétben nem volt már semmi más. 
Összesen: 20 faj, 2 ritka (nagy-, fülemüle) 

Nagy fülemüle
Nagy fülemüle

Majd 25.-én egy másik Csalogányosos, viszont elég eseménytelen nap után megint kiugrottam a területre.
Már a Rét utcánál láttam 3 vetési varjút, majd az első etapnál észrevettem egy, az utca felé tartó balkáni gerlét, míg a Röges utca környékén egy házi rozsdafarkú repkedett. A bokrosban viszont egész jó élet volt: elrepült felette egy örvös galamb, és 3 tengelic, a cseresznyefára beszállt 2 nagy fakopáncs, majd egy tojó zöld küllő is, valamint észre lehetett venni néhány széncinegét is. Majd ekkor elszállt mellettem egy szürke árny... Az árny továbbrepült, és berepült egy bokorba, ahonnan azonnal kizúgott két fekete rigó. Az árny egy tojó karvaly volt.
Ezután kihagytam a gyümölcsöst, és egyből átmentem a füves térre, de mivel itt ekkor még nem volt semmi, átmentem az ezüstfásra. Itt már nagyobb volt a sürgés: volt egy elrepülő énekes rigó, két szajkó, és elég sok szarka. Ezután pedig elkezdtem hangozni: behoztam egy vörösbegyet, 3 kis poszátát, illetve fotózni is tudtam 8 csilpcsalpfüzikét. Majd bejött egy őszapó csapat is.
Ezután visszamentem a füves mezőre, ahol ekkorra már volt egy mezei veréb csapat, elég sok fekete rigó, illetve egy ilyenkor már ritka fülemüle. Majd kicsit lejjebb mentem, és meglett a szokásos fácán is.
Majd visszamentem már sötétedéskor a gyümölcsösbe, ahol megint csak rengeteg fekete rigó, és 2 szürke légykapó volt.
Tehát megint jó szájízzel mehettem haza.
Összesen: 21 faj, 1 ritka (fülemüle)

Egy Hortobágy-Halastavon, 2018. augusztusában fogott nagy fülemüle
Egy Hortobágy-Halastavon, 2018. augusztusában fogott nagy fülemüle

Felhasznált képek: Völgyi Sándor Blogja

Partimadarak, most nem madártávlatból

2019. szeptember 14., Balatonfenyves

fenyérfutó (elöl), és kőforgató (hátul)
fenyérfutó (elöl), és kőforgató (hátul)

Na, hát a mai nap semmikép sem volt unalmas, kezdjük ott, hogy kb. egy hete Balatonfenyvesen megjelent egy fenyérfutó, majd, másnap egy kőforgató, majd mire szombaton lementem, már úgy készültem, hogy ha szerencsém lesz, akkor is belefutok 2 fenyérfutóba, és 2 kőforgatóba.
Így keltem 5-kor, kimentem a buszpályaudvarra, és felszálltam a vonatpótló autóbuszra. Az út összességében minden izgalom nélkül telt, mindössze a most kivételesen magammal hozott fényképezővel csesztettem néhány parlagi galambot Kelenföldön.

Mikor leszálltam Fenyvesen pár perc alatt kisétáltam a mólóra, ahol néhány tőkés réce, danka-, illetve nagy sirályt láthattam, és mivel a nagyon erős szél miatt kb. senki nem volt a környéken bízhattam a partimadarak minél előbbi megjelenésében.
És ebben nem is kellett csalatkoznom: a móló legelején kiszúrtam néhány spektívet, illetve a hozzájuk tartozó Havasi Mátéékat. Majd megláttam a fenyérfutót is. És mire közelebb értem már Máté mutatott egy másikat is. Ezután pedig szinte varázsütésre jelent meg egymás után két kőforgató! Na ekkor indult be az ipar: a kövesek a hullámtörő gáton keresgéltek, mi meg egyből kimentünk a gátra, és onnan fotózgattuk a nagyon fotogén madarakat.
Majd a másik mólón észrevettem 2 dolmányos varjú mellett még két kőforgatót, erre felkerekedett mind a kettő, és 4 másik madárral együtt beszálltak a mólóra! Ez a másik 4 madár pedig 3 fenyérfutó, és egy havasi partfutó volt! Így az összesen már 8 madár együtt keresgéltek a gáton, én meg 1.5 méterről fotózgattam a madarakat! ;)
Eközben Mátéék elmentek, pedig ekkor volt a legjobb: a fenyérek fél méterrel mellettem szaladgáltak, közben megfigyelhettem a táplálkozási taktikájukat - a gát város felőli oldalára, szél által ráfújt moszatokat eszegették, valamint a pókhálóba ragadt fátyolkákat szedegették ki a hálóból -, a kövik meg kiültek a legjobb szikára, tőlem egy méterre - amúgy ők a kövek között keresgéltek elvackolódó rovarokat!
Közben Mátéék elmentek, kiderült, hogy az egyik fenyérfutó sánta, meg, hogy az összes madár fiatal, meg hallgattam idősebb uraktól egy kis FIDESZ-dicsőítést... :P

Majd megérkeztek Péntek Pityuék, én csináltam még néhány fotót a fenyérekről, aztán visszaindultam.
Hát, na, nem volt rossz napom... ;) 

Összesen: 9 faj, 2 ritka (fenyérfutó, kőforgató), 1 új (kőforgató)


Aquila
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el